Bánat
By : Gázer Éva
Egyszer leültem egy padra a parton hol egymagam vagyok
S lemenő nap fénye a vízen megvakított lehunytam a
Szemem és ezt látom : Múlik az idő és múlnak az évek
Öregszünk mi is és múlnak az évek .
Múlnak az évek akár az álom de lehet a végén mindez csak álom,
Álmodban ,már láttál lehet egyszer valahol de lehet hogy nem én voltam
A herceg ki arra gyalogol. Vagy szerenádot adtam az ablakod alatt én voltam
Rómeó te pedig Júlia. Az álom szeszélyes de néha kegyetlen és nem lehet
Tudni hogy mit hoz a sors. Egyszer ültem a parton s a víztükrében hogy a gyönyörű
Szemed megcsillant szépen tündöklő szemed ragyogása és arcod mosolya elvarázsol.
Rá kellett jönnöm hogy ez csak álom lent a nap elmúlt az álom.
|