Kérdések és válaszok gondolataimban

By Gázer Éva

Miért van az, hogy azt szeretjük, aki hűtlen, és mást szeret.

Miért van az, hogy mindig őrá várunk, mikor tudjuk, rajtunk csak nevet?

Miért van az, hogy mindig rá várunk, ha az esti szellő énekel!

S ha egy szebbet, jobbat találunk, azt az egyet sem feledjük el?

Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret.

Mert fájdalom nélkül, szeretni nem lehet.

Valakit megszeretni, egy perc is elég.

De téged elfelejteni, egy élet is kevés.

Ha még nem szerettél senkit, -e világon, szabad voltál, mint madár az ágon.

Ha meglátsz egy lányt, ki szemét rád veti, ha még nem szerettél,

most meg tanulsz szeretni.

Kínos, nyugtalan lesz, éjjeled, és nappalod.

Feléje fog szállni, minden sóhajod.

Bárhogy is szerettél, nem fogod őt hívni, ha nagyon szerettél,

Meg tanulsz most sírni.

Mikor azt hiszed, hogy a legjobban szereted, szíve teérted lángol,

és eped.

Mikor meglátod őt, mással csókolózni, ha nagyon szerettél,

megtanulsz csalódni.

Szívedet ilyenkor marják az érzések, és lelked olyan, mint egy feldúlt fészek.

Bár csalódtál benne, nem fogod feledni, ha őszintén szerettél,

megtanulsz szenvedni.

Ha elment, ne hívd vissza többé, a megsárgult emlék, nem lesz tiszta többé.

Ha elment, és el tudott menni, kínos akarattal, el lehet feledni.

Igen, el lehet feledni.