Távol….
By gázer Éva
Mikor feltüntél a távolban,
Vízparton mentünk egy városban,
De még nem láttalak soha.
Mintha már ismerném a hangodat,
Enyémet is talán hallhattad ,
Sokáig nevettünk álmomban,
De még nem beszéltünk soha.
Ismerem már mozdulataid,
Ahogyan behúzod lábaid,
Felemeled kedves karjaid,
De még nem járkáltunk soha.
Most is látom gyönyörű szemeid,
Hallom gyönyörűen csengő hangodat,
Érzem minden kis mozdulatodat,
Azt hiszem újra álmodom.
|