Volt egyszer egy fi� �s egy l�ny

By G�zer �va

Volt egyszer egy fi� �s egy l�ny,

Sz�v�ket gy�t�rte a bizonytalans�g �s a v�gy.

K�nozt�k is eleget egym�st,

Kimondt�k, „szeretlek majd j�tt a lelkiismeret furdal�s.

A fi� egy nap �gy sz�lt: „szeretlek, de mint bar�t””

A l�ny �sszeomlott. �gy �rezte, nincs tov�bb.

Itt akarta hagyni a vil�got, melyben m�r nem tal�lta hely�t,

�gy �rezte a fi� csak j�tszadozott, majd eldobta sz�v�t.

Kellett egy p�r nap, de �sszeszedte mag�t,

Sz�tt�rt lelk�t a bar�tok �sszeragasztgatt�k.

Szeretet fonal�val �sszevarrt�k, gyeng�ds�ggel befoltozt�k.

R�j�tt, hogy van helye a F�ld�n!

A bar�tai k�z�tt, ahova hamarosan a fi� is bek�lt�z�tt,

Az id� begy�gy�totta a sebeket, �s nemsok�ra a l�ny ism�t boldog lett!

Elfogadt�k, hogy �ket bar�toknak sz�nta az �g,

Az�rt, hogy �t seg�ts�g egym�st az �let nehez�n.

Ne v�ljanak el sohasem, mert az v�gzetes lenne,

Nem b�rn� ki egyik�j�k sem, ha a m�sik nem �llna mellette.

A l�ny elfeledte a rosszat �s a fi� is csak a sz�p eml�kekre gondolt vissza.

Egym�st k�zen fogva �tv�szelt�k a neh�z id�ket,

A fi� �s a l�ny sok mindent �t�ltek.

„M�gis csak van sors”, �rtett�k meg v�gre,

S egy id�zetet �rtak egym�s tenyer�re:

„J�l gondold meg, mit vesz�thetsz, ha egy kedves bar�tra m�sk�ppen gondolsz!

Mert t�bbet �r egy bar�ti k�zfog�s,

mint sz�z hazug szerelmi vallom�s!