Élni nehéz
By Gázer Éva
"Élni nehéz, de szeretni muszáj. Emlék volt minden, szenvedély és viszály. Elmentél, de visszanézni nem mertél. Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként, Ami megtörtént, valahol bent, Bent a szívedben."
"Némán nézek ki az ablakon, míg egy könnycsepp legördül az arcomon. Nézem-nézem a téli tájat, de szívemet elönti a bánat. A táncoló hópelyhek fergetegében egy párocska sétál kéz a kézben. A fiú átöleli a lányt boldogan, majd összeforrnak egy szerelmes csókban. A szívem utoljára dobbant egy nagyot, ezzel jelezve hogy a lelkem távozott. Távozott abban a pillanatban, amikor a szívem megszakadt a nagy bánatban. A fiú a lányt ismét kézen fogta, majd eltűntek a távolba. Sokáig néztem még a téli tájat, de már nem érzetem többé fájdalmat. Nem tudtam sírni, se nevetni csak magamba roskadva lélegezni.
Kit igazán szeretsz, az hiányzik, megbocsátod, ha hibázik! Elnézed, ha olykor bánt, és hazudik neked, ha mindezt elviseled, igazán szereted!!!"mem és ezt suttogtam csendesen: "Elhagyott a kedvesem!!!" "
|