| Volt egyszer egy fi s egy lny   By Gzer va   Volt egyszer egy fi s egy lny, Szvket gytrte a bizonytalansg s a vgy. Knoztk is eleget egymst, Kimondtk, „szeretlek majd jtt a lelkiismeret furdals. A fi egy nap gy szlt: „szeretlek, de mint bart””  A lny sszeomlott. gy rezte, nincs tovbb. Itt akarta hagyni a vilgot, melyben mr nem tallta helyt, gy rezte a fi csak jtszadozott, majd eldobta szvt. Kellett egy pr nap, de sszeszedte magt, Szttrt lelkt a bartok sszeragasztgattk. Szeretet fonalval sszevarrtk, gyengdsggel befoltoztk. Rjtt, hogy van helye a Fldn! A bartai kztt, ahova hamarosan a fi is bekltztt, Az id begygytotta a sebeket, s nemsokra a lny ismt boldog lett! Elfogadtk, hogy ket bartoknak sznta az g, Azrt, hogy t segtsg egymst az let nehezn. Ne vljanak el sohasem, mert az vgzetes lenne, Nem brn ki egyikjk sem, ha a msik nem llna mellette. A lny elfeledte a rosszat s a fi is csak a szp emlkekre gondolt vissza. Egymst kzen fogva tvszeltk a nehz idket, A fi s a lny sok mindent tltek. „Mgis csak van sors”, rtettk meg vgre, S egy idzetet rtak egyms tenyerre: „Jl gondold meg, mit veszthetsz, ha egy kedves bartra mskppen gondolsz! Mert tbbet r egy barti kzfogs, mint szz hazug szerelmi valloms!   |