Bánat

By : Gázer Éva

Egyszer leültem egy padra a parton hol egymagam vagyok

S lemenő nap fénye a vízen megvakított lehunytam a

Szemem és ezt látom : Múlik az idő és múlnak az évek

Öregszünk mi  is és múlnak az évek .

Múlnak az évek akár az  álom de lehet a végén mindez csak álom,

Álmodban ,már láttál lehet egyszer valahol de lehet hogy  nem én voltam

A herceg ki arra gyalogol. Vagy szerenádot adtam az ablakod alatt én voltam

Rómeó te pedig Júlia. Az álom szeszélyes de néha kegyetlen  és nem lehet

Tudni hogy mit hoz a sors. Egyszer ültem a parton s a víztükrében hogy a gyönyörű

Szemed megcsillant szépen tündöklő szemed ragyogása és arcod mosolya elvarázsol.

Rá kellett jönnöm hogy ez csak álom lent a nap elmúlt az álom.