Volt egyszer egy fi s egy lny
By Gzer va
Volt egyszer egy fi s egy lny,
Szvket gytrte a bizonytalansg s a vgy.
Knoztk is eleget egymst,
Kimondtk, „szeretlek majd jtt a lelkiismeret furdals.
A fi egy nap gy szlt: „szeretlek, de mint bart””
A lny sszeomlott. gy rezte, nincs tovbb.
Itt akarta hagyni a vilgot, melyben mr nem tallta helyt,
gy rezte a fi csak jtszadozott, majd eldobta szvt.
Kellett egy pr nap, de sszeszedte magt,
Szttrt lelkt a bartok sszeragasztgattk.
Szeretet fonalval sszevarrtk, gyengdsggel befoltoztk.
Rjtt, hogy van helye a Fldn!
A bartai kztt, ahova hamarosan a fi is bekltztt,
Az id begygytotta a sebeket, s nemsokra a lny ismt boldog lett!
Elfogadtk, hogy ket bartoknak sznta az g,
Azrt, hogy t segtsg egymst az let nehezn.
Ne vljanak el sohasem, mert az vgzetes lenne,
Nem brn ki egyikjk sem, ha a msik nem llna mellette.
A lny elfeledte a rosszat s a fi is csak a szp emlkekre gondolt vissza.
Egymst kzen fogva tvszeltk a nehz idket,
A fi s a lny sok mindent tltek.
„Mgis csak van sors”, rtettk meg vgre,
S egy idzetet rtak egyms tenyerre:
„Jl gondold meg, mit veszthetsz, ha egy kedves bartra mskppen gondolsz!
Mert tbbet r egy barti kzfogs,
mint szz hazug szerelmi valloms!
|